Bemutatkozás
A Bolyai Club az ELTE Kőrösi Csoma Sándor Kollégiumában 1978 óta működő közösség, melynek jogelődje még korábban, az ELTE Rákóczi úti kollégiumában alakult meg. Célja a kollégiumi közösségi élet jobbítása, a kollégiumi hagyományok ápolása és a kialakult kapcsolatok fenntartása, közösségi programok szervezése.
A rendszerváltást követően próbáltunk alkalmazkodni az új körülményekhez oly módon, hogy tovább tudjunk lépni, megtartva eddigi eredményeinket. Ezért 1996-ban munkánk segítésére létrehoztuk a Bolyai Club Kollégiumi Alapítványt, mely az adományok és az 1%-ok gyűjtésével azóta is biztosítja programjaink hátterének nagy részét. Felvettük a kapcsolatot a kollégiumból kikerült tagjaink jó részével, akiknek családi és iskolai kapcsolatait is bevonjuk tevékenységünk hatókörébe.
Mivel sok kollégiumi kapcsolat végződött házassággal ill. a mai napig tartó barátsággal, már évek óta három különböző szint számára szervezünk rendezvényeket: a kollégiumból kiköltözött felnőttek, a jelenleg kollégista egyetemisták és a „Bolyais” gyerekek számára, természetesen a szintek közötti maximális „átjárhatóság” biztosítása mellett.
Miután sokfelé kerültünk az országban, szükség volt egy szűkebb szervező csapatra. Ez is az Alapítvány megalakulásával valósult meg. Azóta az utóbbi évekre már kialakult főbb rendezvényeink struktúrája és időbeosztása. E szerint szinte kéthavonta biztosítunk szervezett találkozási lehetőséget tagjaink számára:
1.
Februárban
egy közös téli hétvége (legutóbb 2005-ben Gárdonyban,
25 gyerek és 35 felnőtt)
2. Áprilisban a kollégiumi napok meglátogatása
3. Júliusban gyerektábor (legutóbb 2004-ben Nagyvisnyón, 34 gyerek és 18 felnőtt), majd országos találkozó (legutóbb 2004-ben Nagyvisnyón, 40 gyerek és 79 felnőtt)
4. Ősz elején kirándulás (legutóbb 2004-ben Orfűn, 19 gyerek és 25 felnőtt)
5. December elején Mikulás-ünnepség és karácsonyi vacsora (legutóbb 2004-ben Budapesten, 35 gyerek és 43 felnőtt)
Ezen nagyobb rendezvényeink közül most a július eleji gyerektáborunkra pályázunk.
Miért
pályázunk?
Elöljáróban
szeretnénk megjegyezni, hogy tábori helyszíneink eddig ismeretség alapján
kedvezményesen álltak rendelkezésre (pl. Körtvélyespuszta, Nagyvisnyó), így
részben önerőből, részben az Alapítvány által az 1%-okból nyújtott támogatásból
fedezni tudtuk ezeket. Idén azonban Nagyvisnyóra nem szeretnénk visszamenni,
tavaly ugyanis pont belekerültünk a nagy hernyóinvázióba, és szinte mindenki
kiütéseket kapott, ami a kellemetlenség mellett fokozott gyógyszerköltséget is
jelentett. Az előrejelzések szerint idén még rosszabb helyzet várható arrafelé,
így –a gyerekek érdekében is– sajnos el kell tekintenünk ezen
kedvezményes helyszínünktől.
Ennek okán sajnos „piaci” áron kellett helyszínt találnunk (majdnem dupla áron a 2004-es kedvezményeshez képest!), emiatt jelentősen megemelkedett a költségvetésünk kiadási oldala, jóval nagyobb mértékben, mint azt az általános infláció indokolná. Ezért próbálunk jelen pályázatunkkal helyzetünkön könnyíteni.
A táborban résztvevő gyerekek szüleinek nagy része pedagógus, akik számára a jócskán megemelkedett költségek nehézséget jelentenek, ezért az önrészt a tavalyihoz képest nem tudjuk akkora mértékben megemelni, mint az jelen helyzetben szükséges lenne. Az Alapítvány pedig egymaga nem tudja „befoltozni a lyukat” (főleg annak tükrében, hogy a többi rendezvényünket is meg tudjuk tartani), ezért reménykedünk abban, hogy jelen pályázatunk kedvező elbírálásban részesül, s ezáltal meg tudjuk tartani a megszokott színvonalat.
Miért
így pályázunk?
Pályázatunkban
a szállásdíj egy részének fedezésére kérjük a 300eFt-ot. Ennek oka elsősorban az
egyszerűbb és átláthatóbb helyzet. Ez az összeg –tekintettel a résztvevők
várható számára– kb. 3 teljes nap költsége, így az önrészből a maradék időt (2
nap) és a programokat, kellékeket, díjakat finanszíroznánk.
Azonban meg szeretnénk jegyezni azt is, hogy a rendezvényt mindenképpen megtartjuk (sikertelen pályázat esetén is!), csupán akkor rövidebben és a nagy pénzigényű programok (pl. különbusz, amit egy közeli szép hely felkeresésére szoktunk bérelni) nélkül.
Hogyan született a program ötlete?
1995-ben először szerveztünk –az addigi kisebb összejövetelek mellé– egy „össznépi” tábort, ahova minden érintettet meghívtunk. A nagy sikerre való tekintettel azóta rendszeresen minden év nyarán (július első hetében) találkozunk, egyre bővítve a meghívottak körét. (Azaz tavaly pont a 10. tábort ünnepeltük.) A helyszínen változatos programokat szervezünk, kicsik és nagyok számára egyaránt: vetélkedők, előadások, egynapos kirándulások, kézműveskedés, műsorok, táncház, stb.
A
2003-as év volt az első, amikor felmértük: annyi gyerek van már körünkben, hogy
számukra egy külön tábort kellene tartani, életkorukra szabott programokkal. Ez
2004-ben meg is valósult: Nagyvisnyón rendeztünk erdei tábort,
akadályversennyel, erdei túrával, előadásokkal, vetélkedőkkel és –tekintettel
korukra– körletrenddel, ébresztővel, reggeli tornával, takarodóval. A résztvevő
34 gyermek rendkívül jól érezte magát (amiről fényképeink is tanúskodnak), és ez
a siker késztetett minket, felnőtteket arra, hogy ezt a „Bolyais Gyerektábort”
idén is megrendezzük.
Mi motiválja a projekt szervezőit a program megvalósítására?
A legfőbb motiváció az a közösségi szellem, amely már annak idején is a klubba való belépésre késztette tagjainkat. Úgy véljük, a legfőbb közösségformáló erő a közös munka, a közös alkotás és a közös szórakozás. Ezen három fogalom szellemében szervezzük „életünket”. Mivel ez nekünk már természetes, fő célunk az, hogy gyermekeinknek is az legyen, de nem kényszerítve őket erre, hanem együtt dolgozva „természetessé” tenni számukra ezen igényeket. (És –sajnos– pótolva ezzel sokszor az iskola munkáját.)
Hogyan állt össze a szervezők csoportja a projekthez?
A szervezők elsősorban szülők ill. az Alapítvány vezetői és önkéntesei. Minden év szeptemberében megválasztjuk a következő év szervezőbizottságát, akik intézik a helyfoglalást, szállást és étkezést, valamint szervezik a programokat és azok megvalósítására felkérik a megfelelő embereket. Nagyon fontos, hogy mindenki „társadalmi munkában”, mindenféle díjazás nélkül végzi el a rá eső feladatot, csupán a gyermekek –és a maga– öröméért.
Nagyobb rendezvényeink előkészítését mindig egy időben megválasztott szervezőbizottság végzi, elektronikus levelek, telefonok és szűkkörű személyes összejövetelek útján. A szóban forgó projekt előkészítő bizottsága már 2004 szeptemberében megalakult, és már két ülésen túl van. Még előző év végén lefoglaltuk a helyet, lefixáltuk az időt, és január végén kiküldtük a meghívókat is, illetve közzétettük honlapunkon a paramétereket.
Milyen előkészítő tevékenysége(ke)t terveznek?
Konkrét előkészítésként kiosztottuk a feladatokat, kijelöltük a különböző programok szervezőit. Felkutatjuk a környékbeli lehetőségeket, megkeressük azokat a helyeket, amiket érdemes megmutatni a gyerekeknek, és minél több információt gyűjtünk be ezekről. Napra lebontva megtervezzük a programot (lásd a másik dokumentumot).
Kik vesznek részt az előkészítésben?
Az előkészítésben konkrétan 4 fő vesz részt, mint akik az általános körülményekért felelősek (szállás, étkezés, költségvetés), valamint 5 fő mint a különböző napi programok felelősei. Ők pedagógusok, így szakmai hátterükre és tapasztalataikra is számítunk. Május során össze fogunk személyesen jönni egy végső egyeztető megbeszélésre.
A program megvalósítása során milyen iskolán kívüli pedagógiai módszereket alkalmaznak?
Bár
a felnőttek között sok a pedagógus, ők nem tanárként, hanem barátként vesznek
részt a gyerekek felügyeletében –a fegyelmet persze megtartva!– és a lazább
kapcsolatnak köszönhetően könnyebben és jobban kinyílnak a gyerekek. Nem
utasítással, hanem rávezetéssel vesszük rá őket a tanulásra, gyakran észre sem
veszik, és már olyan dolgokat csinálnak –sokszor
maguktól–, amit iskolai környezetben sokkal nehezebb lenne elérni. Az előadások
is játékosabbak, és az „élő” környezetre is sokkal jobban kinyílik a szemük.
A táborban különböző korú és lakóhelyű (és ebből következően különböző iskolákba járó) gyerekeket kovácsolunk össze egy közösséggé, ami szélesíti a látókörüket, ill. kitekintést nyújt számukra más városok, tájegységek lehetőségeire. A létrejövő kapcsolatok a tábor után is élnek (pl. levelezés útján), és sok későbbi programlehetőség (pl. osztálykirándulás) alapozódik ezekre.
Hogyan (milyen módszerekkel) tervezik lehetővé tenni a fiatalok aktív részvételét a projekt (meg)tervezésében, megvalósításában és utómunkálataiban?
Az előkészítésben és az utómunkálatokban nem tervezzük a részvételüket. A megvalósítás során több esetben nem kész programokat biztosítunk számukra, hanem aktívan bevonjuk őket az előkészítésbe. Nagyon fontos elemként önállóan elkészítendő feladatokkal bízzuk meg őket, ilyenkor az előkészítés csak a program kereteinek biztosítására korlátozódik.
Milyen rövid és hosszú távú célok megvalósulását várják a programtól?
Rövid
távú célunk az, hogy a mindennapok taposómalmából kiszabaduló gyerekek
szórakozva tanulhassanak, és legyen ebben sok társuk. Az iskolai programok
során a megszokott arcokat látják, a családi utazásokon nincs játszótársuk,
otthon esetleg felügyelet nélkül vannak, ha a szülők dolgoznak. Célunk az is,
hogy gyerekeink megszeressék és megismerjék a természetet, kiszabadulva a
városokból.
Hosszú
távon a közösségi szellem fejlődését, a baráti kapcsolatok iránti igényt, a
tartalmas és színvonalas programokon való fokozott részvételt, ill. akár már
azok szervezését is szeretnénk elérni. (2004-ben a gyerekek maguktól
készítették el a táborzáró műsort, tánccal, kis színdarabbal együtt.)
A tábor hátteréből adódóan szerencsére családon belüli problémákkal gyerekeinknek nem kell megküzdeni, kétségkívül nem tekinthetőek hátrányos helyzetűnek ill. veszélyeztetettnek. A sport általi nevelés azonban fontos eleme rendezvényünknek, mivel szeretnénk elérni, hogy egyre többen megkedveljék közülük a sportolást, és a tábor után otthon is folytassák. Ennek megfelelően rendezünk ott sportvetélkedőket, bajnokságokat.
Táborunk
résztvevői a bevezetésben leírt kollégiumi közösség gyerekei, értelemszerűen
fokozatosan bővülő létszámmal. Kor szerinti eloszlásuk négy évestől tizennégy
évesig minden korosztályt lefed, utóbbi „nagyobb” korosztályok már több
táborunkban is résztvettek, a kisebb korosztályba
pedig újabb gyerekek kerülnek be. Első táborainkban kb. 20 gyerekkel
kezdtünk, ma már 40 felé megy a fiatalok létszáma.
Földrajzilag több városból verbuválódik a csapat, itt is az alapfelállásból következően, hiszen az egyetemi kollégiumból kikerülve többen vidékre költöztek. Mintegy felük budapesti, másik felük pedig főképp Pest, Fejér, Jász-Nagykun-Szolnok, Somogy megyéből való. Országosnak persze ennek ellenére nem tudnánk magunkat tekinteni, ezért választottuk a regionális kategóriát, és tekintettel a nagy létszámú budapesti ill. környékbeli résztvevőre ezen belül a közép-magyarországit.
Milyen
hatást kíván gyakorolni a program a táborban résztvevők közösségére?
Elsősorban
szeretnénk elérni, hogy minden résztvevő (kicsi és nagy egyaránt) élményekben
gazdag, tartalmas tábort tudjon maga mögött, új ismereteket szerezzen (pl. az
adott térség műemlékei kapcsán, ill. a természeti adottságai révén) és örömmel
gondoljon vissza a közösen eltöltött napokra. A gyerekeknek legyen igénye a
közös munkára, az alkotásra.
Másodsorban szeretnénk egy olyan hosszútávú hatást elérni, hogy többi „bejáratott” rendezvényünk (pl. Gyermekmikulás) számára biztosítsunk egy olyan alapot, amire lehet építkezni, ill. hogy megteremtsük és fokozzuk a kedvet a rendezvény-naptárunk bővítésére, mozgósítsuk a még passzív tagjainkban szunnyadó alkotó energiákat.
Milyen
módon biztosítanak nyilvánosságot a projekt számára?
Egyrészt honlapunkon publikálunk beszámolókat és fényképeket, másrészt az érintettek (kb. 200 fő, évente bővül) körének minden évben kétszer körlevelet küldünk, egy házi újság formájában. A közösség jellegéből adódóan nagyobb nyilvánosságot nem veszünk igénybe.
Hogyan
tervezik a projekt értékelését és folytatását
Nyár végén –szintén hagyományosan– rendezünk egy kisebb léptékű összejövetelt a szervezőknek és az aktívabb tagoknak (2004-ben Orfűn rendeztük). Erre az alkalomra a főszervezők elkészítik a rendezvény mérlegét, valamint a rövid beszámolót, amit megvitatunk. A tapasztalatokat igyekszünk felhasználni, az esetleges hibákat megjegyezni. Ilyenkor választjuk meg a következő évi tábor szervezőbizottságát is, valamint közösen megállapodunk egy alap-tervezetben, meghatározzuk az időpontot, javaslatot teszünk a táborhelyre, amelyeket az ősz során a szervezőbizottság megtekint, tárgyal a tulajdonosokkal és kiválasztja a következő évi helyszínt.
A decemberi kuratóriumi ülésen az elkészült részletes tervet a kuratórium elé terjesztik a szervezők, és megszavazzuk az önerő mértékét, valamint megszövegezzük a behívólevelet, melyet január során kiküldünk mindenkinek, az 1%-os felhívással egyetemben.
Mikor
tekinthető eredményesnek a megvalósuló program (milyen feltételeknek kell
megfelelnie a programnak)?
Mi
mindig magas mércét állítottunk önmagunk számára, és eredményesnek csak akkor
tekintjük táborunkat, ha a résztvevők (elsősorban a gyerekek) részéről ehhez
megkapjuk a pozitív visszajelzést, ill. elismerést. Ez egyrészt általában a zárónapon
történik meg (2004-ben a záróesten például a gyerekek maguktól [!] nyújtották
át a kézműves-napon készült munkáik legjavát a szervezőknek köszönetképpen),
másrészt a következő eseményre történő jelentkezések során nyilvánul meg. Ha a
tábor sikeres, résztvevői következő évben is örömmel jönnek. Ez eddig
teljesült, ennek köszönhető a növekvő létszám. Aki már volt velünk ilyen
táborban, az –ha tényleg objektív ok nem akadályozza– eljön velünk a
következőbe is!